Spanyolország leghíresebb lófajtája. Maga a megtestesült szürke elegancia. Nyúlánk és szép formájú. Járása utánozhatatlan. A lábait szinte a szügyig felemeli és kanalazva teszi vissza a földre. Külleme és járása miatt az isten is parádés lónak teremtette. Mindig is arra használták és még ma is. A felvonulások és a lovas ünnepségek elengedhetetlen tartozéka. A bikaviadorok is ilyen hátára pattannak fel,ha végezek a bikával és ünnepeltetni akarják magukat. Minden szép ló őse,a lipicainak és valamennyi mai amerikai fajtának.

A modern andalúziai a spanyol ló,leszármazottja,mely az arab és berber mellett a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztése. A XIX. századig Európa első számú kedvenc lova volt. A reneszánsz klasszikus lovasiskolában spanyol lovakon ültek. A bécsi spanyol-iskolában is – mint a neve is jelzi – spanyol lovakat használtak. A híres lipicai és spanyol lovaktól származik,melyeket a XVI. Században hoztak be Spanyolországból a szlovéniai Lipicára. A spanyol ló majd minden fajta kialakulásában szerepet játszott,és számos amerikai állomány is belőlük származik.

Tenyésztés:Az Andalúz tenyésztés központjai Jerez de la Frontera,Cordoba, és Sevilla és voltak,ahol karthauzi szerzetesek irányították a fajta kialakulását. A spanyol ló feltehetően az őshonos a tarpánnal rokon sorraira és a berber hódítók lovainak keverékéből származik.

Jellemző tulajdonságok:Az andalúziaira jellemző,hogy nemes megjelenésű és bár nem gyors,de atlétikus,szeret menni. A fej nemes,jellegzetes kosfej alakulású,a sörény és a farok szőrei,hosszúk és dúsak valamint selymesek és hullámosak.

Kialakulás:Berber:Erőt,tüzességet,menőkedvet,bátor természetet,életerőt örökített.

                    Sorria:A „primitív” ősállomány keménységet kitartást adott.