A szársegítségek

Soha ne adj egyetlen segítséget!

A lónak adott segítségeknek kölcsönösen ki kell egészíteniük egymást. Ez fontos, mivel a szársegítségek korlátozó hatásúak, a súly- és a combsegítségek pedig inkább ösztönzik a lovat.

A helyes szártartás

A segítségek korrekt kivitelezésének alap­vető feltétele a helyes szártartás. A kezek­nek zártaknak kell lenniük, és mintegy te­nyérszélességgel a sörényé) felett kell tar­tani őket, hogy az alkar és a szárak egyenes vonalat alkossanak. Az öklök egyenesen áll­nak, befelé mutatnak, a hüvelykujjak kis tetőt alkotnak, hogy megakadályozzák a szárak átcsúszását. Az összeköttetésnek a ló szájá­val állandónak és puhának kell lennie. A kez­dőknek könnyen megcsúszik a kezükben a szár, és a kelleténél gyakran hosszabbra engedik. Ügyelj rá, hogy mindig vedd vissza a kantárszárakat. Főleg a belső szárat kell a lovasnak a fordulatok vagy a kígyóvonalak előtt felvennie.

Milyen szársegítségeket ismerünk?

Öt különböző szársegítséget különbözte­tünk meg: felvevő, engedő, kitartó, visszatartó és oldalra irányító segítségeket. A legfontosabb mindig az engedés! Ennek a szárak felvétele után azonnal be kell következnie. A szárakat úgy vesszük fel, hogy az öklöt összezárjuk - mintha egy szivacsot szeretnénk kicsavarni -, vagy a csuklót egy picit befelé fordítjuk. A szárakat mindig csak rövid időre szabad felvenned, aztán mindjárt engedned kell, például olyankor, ha több fél vagy egész parádot adsz. Soha ne húzd meg, s ne tartsd folyamatosan feszesen a szárakat! Engedéskor a kezedet lazán visszahúzod vagy leengeded az eredeti pozícióba, illetve egy kicsit előrenyújtod, a ló szája felé. A kitartó szársegítségnél szorosra zárod a kezedet, amikor a ló a zablára fekszik, és ellentar­tasz, míg csak tarkóban nem enged. Köz­ben természetesen energikusan ösztö­kélned is kell a lovadat előre. A visszatartó szársegítségekre elsősor­ban akkor van szükséged, ha a lovat kívülre be akarod határolni, pl. amikor állítod vagy hajlítod. Az oldaljárás lovaglásához oldalra irányító szársegítségeket adsz: a belső kezedet ilyenkor egy kissé eltávolítod a lovad nyakától, és így az állat első felét finoman abba az irányba vezeted, amerre lo­vagolni szeretnél.

Világos és észrevétlen

Lovadnak adj mindig világos, félreérthetetlen utasításokat. Ha a súlyoddal és a comboddal arra szólítod fel, hogy előrehaladjon, ugyanakkor azonban meghúzod a szárakat, vagyis „fékezel", a négylábú nem tudja, mit tegyen - és valószínűleg azt fogja tenni, amihez neki magának kedve van. Nem szabad, hogy durva segítségeket adj, különben elrontod a ló száját,és megfosztod pajtársodat a munka örömétől is. Igyekezz mindig észrevétlenül és puhán dolgozni a kezeddel. Pajtásod meghálálja a tapintatos bánásmódot.

Amire ügyelni kell

A szármérték hosszától függően háromféle tartást különböztetünk meg: A ló a szárnál áll, ha állandó támaszkodásban jár. Ebben az esetben a tarkó a legmagasabb pont, az orr pedig kissé a függőleges előtt helyezkedik el. A ló hosszú száron jár, ha a szárak egy kissé feszesen állnak, és a ló valamelyest ki tudja nyújtani a nyakát. Megengedett szárakkal a ló a kedve szerint nyújtogathatja a nyakát Ilyenkor tulajdonképpen nincs kapcsolat a lovas keze és a ló szája között, a szárakat a csatnál fogják.

Tudtad,hogy…???

… a westernlovasok alig használják a szárakat? Mindig csak nagyon rövid időre veszik fel, és lehetőség szerint inkább lógni hagyják őket. A lovak rendkívül érzékenyen reagálnak már a szár puszta érintésére is, ha az puhán a nyakukhoz ér, amikor a lovas a kezét a forduláshoz. jobbra vagy balra fordítja.

Jó tudni

Miközben a lovas kissé befordítja a kezét, megrövidíti a szárat. Ennek a mozdulatnak mindig puhán, a csuklóból kell kiindulnia. Hibás mozdulat, ha a szárakat a könyök visszahúzásával vesszük vissza! A lovas így túl keményen avatkozik be, zavarja a ló száját és nem tudja elég finoman adagolni a segítségeket.

A helyes szársegítségek a vállat be gyakorlatnál

A vállat be gyakorlat kitűnő alkalom a ló és a lovas képzettségi fokának megállapítására.

1. Rövidebbre húzni a belső szárat

A vállat be gyakorlat bevezetéseként előbb a külső száron néhány félparádot adunk. Lovagolj be mélyen a hosszú oldal első sarkába, és né­mileg fogd vissza a belső szárat. Vigyázat! Soha ne úgy rövidítsd meg a szárat, hogy az öklödet lefelé fordítod (lásd a képet), mindig a hüvelyk­ujjnak kell a legfelső ponton maradnia. Ezután irányítsd a ló első felét a rövidebbre húzott belső szárral a lovarda belseje felé. U­gyanakkor a belső comb egyidejű nyomásával gondoskodsz arról, hogy a ló a szükséges mér­tékben hosszanti irányban is meghajoljon.

2. Az állás behatárolása a külső szárral

A külső szár korlátozó hatást gyakorol a ló testtartására. Kissé ugyan engedned kell, hogy pajtásod a külső vállával előreléphessen, állá­sát azonban mégis behatárolod. A külső comb ugyanakkor szintén behatároló hatást gyakorol, miközben egy tenyérszélességgel a heveder mögött fekszik, és helyes irányú mozgásra ösz­tönöz. A belső ülőcsontot eközben erősebben terheljük meg. Mindig a ló fülei között nézz előre, és egészen egyenesen ülj a nyeregben!

Figyelem,hiba!          

A belső kéznek soha nem szabad átnyúlnia a sö­rény vonalán. A ló különben tarkóban megme­revedik vagy túlzottan begörbül, csakhogy kivonja magát a zabla nyomása alól.