Férgek,és következményeik

 

Orsóférgek

Az orsóféreg 15-50 cm hosszú, ceruzavastagságú hengeres féreg. A csikók és az egyéves lovak vékonybelében élősködik. A felnőtt lovak jó ellenálló képességgel rendelkeznek a lárvákkal szemben.

Hosszú utazás

A tenyészvidékeken a csikók 25 százaléka fertőződik meg orsóférgekkel. A petéket az élelemmel és a vízzel veszik magukhoz, vagy akkor fertőződnek meg, amikor az istálló petékkel borított falát nyalogatják. A féreglárvák a csikó beleiben kibújnak, és átfúrják magukat a bélfalon. Onnan a vére­dényeken keresztül a májba, és körülbelül egy hét múlva a tüdőbe jutnak. A tüdőben továbbfejlődnek, és továbbvándorolnak a légcsőbe és a garatba. A ló lenyeli őket, így ismét a vékonybélbe kerülnek, ahol kifejlett orsóférgekké alakulnak. A peték szervezetbe kerülése után mintegy 'két héttel az orsófér­gek már ivarérettek.

Súlyos károkozás a szervezetben

A legnagyobb károsodás a májat és a tüdőt veszélyezteti, ahol a lárvák súlyos bevérzé­seket és gyulladásokat okoznak. A férgek a vékonybélben a csikó eleségét eszik, amely az általános egészségi állapot romlásához vezet. A ló lesoványodik, szőrzete fénytelen­né válik, és krónikus étvágytalanságban szen­ved. Tömeges fertőzés esetén a paraziták elzárhatják a vékonybelet, amely bélelzáró­dáshoz vagy akár bélfakadáshoz is vezethet. Az orsóférgek által okozott fertőzés azon­ban a szimptómák alapján szerencsére már nagyon korán felismerhető és gyógyítható.

Jó tudni

A friss lócitromokban megbúvó orsó féreglárvák még veszélytelenek. Körülbelül 8-15 napra van szükségük,míg annyira kifejlődnek,hogy egy másik csikót is meg tudjanak fertőzni. A fertőzés elkerülése céljából minden élelemtartályt,etetőt és itatót alaposan fertőtlenít kell,a bokszot pedig hetente egyszer teljesen ki kell üríteni, a padlózatát feltakarítani Az egész istálló évenkénti fertőtlenítése is megelőzheti a fertőzést.

Amire ügyelni kell

Az orsóférgek elleni küzdelem

A csikókat és az egyéves lovakat az orsóférgek elleni megelőző kezelésben részesítik. Az első féregtelenítő kúrát két-három hónapos korban hajtják végre,aztán négy vagy hathetenként megismétlik. A csikókat első alkalommal nem szabad túl későn orsóférgek elleni kezelésben részesíteni, mivel a sok elpusztított orsóféreg a szervezetben olyan mérgező anyagokat választ ki, amelyek lázat,hasmenést és bélgyulladásokat okozhatnak.

Giliszták

A hegyesfarkú giliszták na­gyon elterjedtek,de nem túl veszélyesek. A kis,hengeres

férgek azonban erős viszke­tést okoznak.

Nagyon fertőző

A giliszták 0,9-18cm hosszúak, és fehér színűek. A nőstény példányok a ló végbél­nyílásánál helyezik el a petéiket. A peték lepotyognak a földre, és a lovak a fűvel vagy a szalmával ismét felveszik őket. A nőstények,amelyek a petézéshez le­vándorolnak, erős viszketést okoznak a végbélnyílás tájékán. Ez arra kényszeríti a lovakat, hogy a falakhoz és a fákhoz dör­gölőzzenek, ami a farokrépa környékén a szőr kihullásához vezet. Az ürülékbe nem jut el túl sok féreg. A pontos diag­nózis megállapításához ezért a végbélnyí­lást egy ragasztószalaggal kell elzárni. A peték ráragadnak a szalagra, és a mikrosz­kóp alatt egyértelműen azonosíthatók.

A giliszták elleni folyamatos küzdelem

Itt is elsősorban a megelőző intézkedések­re kell összpontosítani. Ide tartozik az ele­ségtartók, itatók és bokszok tisztán tar­tása, rendszeres fertőtlenítése, az alom gyakori felújítása és a végbél környékének rendszeres ellenőrzése. A giliszták a leg­több kapható féregtelenítő szerre reagál­nak és hamarosan elpusztulnak. Természe­tesen a ménes minden lovát egyszerre kell a giliszták elleni szerrel kezelni.

Tudtad,hogy…???

…azok a lovak,amelyek legelőn vagy nyitott istállókban állnak,különösen nagy mértékben ki vannak téve a gilisztafertőzésnek. Ezért aztán minden újoncot megelőző kezelésben kell részesíteni,mielőtt fajtatársai közé engednénk. Az új hátas előtt az istállót is alaposan ki kell fertőtleníteni.

…az orsóférgek lárvái vándorlásaik során különösen nagy kárt okoznak a tüdőben. A fertőzés köhögéshez és légzési panaszokhoz,sőt néha tüdővérzéshez is vezethet.

Nagy és kis vérférgek

A lovak körében ez e két, 4-45 milliméter hosszú hengeres féreg a legelterjedtebb.

A legelő füvében

A nagy és a kicsi vérféreg lárvái legelés közben, a fűvel együtt jutnak a szervezetbe. Nem szorulnak rá, hogy például rovarok vagy puhatestűek terjesszék, illetve hor­dozzák őket. A fertőzés közvetlenül, a ló ürülékéből indulva jut el a ló szájáig. A kifejlett férgek a vastagbélben élősköd­nek, és a bélfalban található vérből táplál­koznak. A vérféregfertőzés könnyen ve­zet kólikához, hasmenéshez. Kísérő jelen­ségként a szőrzet fénytelenné válik, a csikóknál pedig előbb-utóbb növekedési problémák jelentkeznek.

Vándorló lárvák

Már a nagy és a kis vérférgek lárvái is különböző betegségeket váltanak ki a ló szájából a vastagbél felé vezető útjuk során. A nagy vérféreg lárvái a véredényeken ke­resztül vándorolnak a test bármely részé­be. Fajtájuktól függően (három különböző alfajuk létezik) más-más utat használnak,

és másfajta károkat okoznak a ló szerve­zetében: a véredények sérüléseit, véralva­dást, az erek szétfakadását stb. A lárvák néha elzárhatják akár az artériát is, s ez súlyos problémát okozva a bél egy részé­nek elhalásához vezethet.

Galadférgek

A galandféreg laposféreg, amely ízekből áll, és akár 80 centimé­ter hosszúra is megnőhet. A lovak esetében három fajtáját különböztetjük meg.

A fűben

A leggyakoribb galandféreg a lovak féreg­nyúlványában vagy a csípőbelében élősködik. A másik két fajta kissé feljebb, a vékonybél­ben ágyazódik be.

A nőstény petékkel telt hátsó ízei leválnak, és az ürülékkel együtt távoznak a gazdaállat szervezetéből. A peték szétesnek, és mo­haatkák veszik fel őket, amelyekben borsó­kává fejlődnek. A csikók akkor fertőződnek meg, amikor az ezzel az atkafajtával fertőzött réten legelésznek.

Ritka a tömeges előfordulás

A lovak többnyire kis mértékben fertőzöt­tek csak galandférgektől. Ritka esetben azon­ban egyetlen ló belében akár 1500 galandfé­reg is élősködhet! Szívókorongjaikkal a bél falához tapadnak,amely ezáltal gyulladásba jön. Ilyen többszörös vagy tömeges elfertő­ződés esetén előbb az emésztési folyamat zavarai jelentkeznek. Ez gyulladáshoz, súlyo­sabb emésztési zavarokhoz, hasmenéshez és tályogokhoz, nagyon komoly esetekben pe­dig bélfakadáshoz,bélelzáródáshoz és súlyos kólikához vezethet.

Nehéz a diagnosztizálás

A galandféreg-fertőzés diagnosztizálásához a ló ürülékét vizsgálják meg,amelyben peté­ket keresnek. Nem minden nap távoznak azonban peték a fertőzött ló szervezetéből, ezért a vizsgálat gyakran több napig is eltart. A galandféregpete hiánya még nem zárja ki a fertőzést. Ha a ló fertőzött,istállóbeli faj­tatársait is kezelni kell.

Jó tudni

A galandférgek ellen gyógyszerek léteznek,amelyek viszont egyéb paraziták ellen nem használnak.

A májmétely

A nagy májmétely makacs és veszélyes féreg. Általában szar­vasmarhák testében élősködik, néha-néha azonban betéved a lovak és más legelő állatok szervezetébe is.

Szarvasmarha-parazita

A kifejlett májmétely általában a szarvas­marhák és más kérődzők epejárataiban él. Az ürülékkel kiválasztódott peték a vízben veszik fel első lárvaformájukat, majd a csillangós lárvák belefúródnak az édesvízi iszapcsiga testébe, és itt fejlődnek tovább. A fejlett lárvák a gazdacsiga testét elhagy­va a fűszálakon telepednek meg. A lovak akkor veszik fel a lárvákat, amikor víz kö­zelében legelnek, vagy frissen vágott fü­vet esznek. A lárva a ló szervezetébe jutva a bélrendszeren keresztül a májba jut. Mivel tulajdonképpeni gazdái nem a lovak, hanem a szarvasmarhák, nem sikerül min­dig eljutnia a ló epejárataihoz, ahol aztán lerakják petéit.

Nem éppen csúcsformában

A nagy májmétely által megtámadott ló általános egészségi állapota jelentősen megromlik. Szőre borzas, fénytelen lesz, a ló alaposan lefogy. A nagy májmétely sárgaságot, kólikát és hasmenést okozhat. Féregfertőzés esetén a lócitromokat jel­legzetes sárga peték után kutatva vizsgálják át, a vérben pedig antitesteket keresnek.

A fertőzés gyógyítása

A szarvasmarhák számára több hatékony féregtelenítő szer létezik, ezek azonban nem adhatók lovaknak. A legjobb mód­szer, ha az ember eltávolítja a lárvahor­dozó vízi csigákat, és így megszakítja a nagy májmétely szaporodási ciklusát.

Amire ügyelni kell

A májmétely ellen mindenekelőtt megelőzéssel vehet­jük fel a harcot A rendszeres legelőváltás és a legelők gondozása mindenképp elengedhetetlenül fontos. Lovak és szarvasmarhák soha nem állhatnak együtt egy legelőn. A rendszeres kitrágyázás is hatásos vé­delem lehet a fertőzés ellen. Minden új lovat karanténba kell állítani egy időre, mielőtt odavezetjük fajtatársaihoz a legelőre. Kiirthatjuk az atkákat is, amelyek a betegséget terjesztik. A megelőzés érdekében különösen hatá­sos a legelők lecsapolása és a mésszel való felszórás, főleg savanyú talaj esetében.

Tudtad,hogy…???

A nagy májmétely elsősorban a folyópartokon és a nedves területeken fordul elő.

Rozsférgek

A legelőn tartott lovak szőre gyakran telis-tele van kis, sárga „magvacskákkal". Ezek tulajdonképpen a bagolylegyek petéi. A ló lenyalogatja ezeket a petéket, és a lárvák a testében előző intézkedések fej­lődnek ki belőlük.

Hosszú ciklus

A bagócs nevű légy a ló szőrére rakja le a petéit, főleg a sörény, a nyak, a mellkas és a végtagok tájékán. Egyes állatok május­tól októberig szabályszerűen tele vannak szórva apró sárga petékkel. Amikor aztán nyalogatják magukat, természetszerűleg lenyelik a légypetéket. Ezek átvándorolnak a testen, és a gyomor és az éhbél vagy a végbél nyálkahártyájában telepednek meg. A lárvák tavasszal leválnak a bélfalról, és az ürülékkel együtt eltávoznak a ló szer­vezetéből. Az ürülékben vagy a földben bebábozódnak, és kifejlett legyekké ala­kulnak. Az egész fejlődési ciklus 9-11 hó­napig tart. Közép-Európában hat különböző rozsféregfajtát különböztetnek meg.

Többnyire ártalmatlan

A bagócs lárvái nem okoznak nagy károkat a gazdaállat szervezetében. A lovak mint­egy negyven százalékában előfordulnak e­zek a jobbára ártalmatlan lárvák. Ha viszont túl nagy számban gyűlnek össze egy ló szer­vezetében nyálkahártya begyulladhat, da­ganatok keletkezhetnek,gyomor- vagy bél­panaszok léphetnek fel, a csikóknál fejlődési zavarok jelentkezhetnek, s az állat akár el is pusztulhat. A diagnózis felállítása egy­szerű, hiszen a sárga légypeték jól láthatók a ló testén. Ezeket le lehet vakarni. Megte­hetjük azt is, hogy a lovat négynaponta le­mossuk az érintett területeken. Ezenkívül évente legalább háromszor féregtelenítést kell végezni.