A lovas ülése és irányítóképessége

A korrekt ülés

Hosszú lábakkal

A lovasnak egyenes testtar­tásban kell a lovon ülnie. Tar­tásának a vállaitól a csípőn át a sarkáig egyetlen egyenes vonalat kell képeznie. A lo­vasnak csak így sikerülhet a ló behatárolása. A jól be­tanított ló észleli a legcse­kélyebb változást is lovasa tartásában, és precízen tud rá reagálni. A korrekt tartás egyszersmind feltételezi a biztos ülést is. Mindezt ter­mészetesen lehetetlen egyet­len nap alatt megtanulni. Előbb sok-sok gyakorlással megfelelően ki kell fejlesz­teni és meg kell erősíteni a láb és a has izomzatát. A medence és a csípő kellő mozgékonyságát sem máról holnapra éri el az ember.

Középpozitúrában

A mozgékony ízületek nél­külözhetetlen előfeltételei a hibátlanul korrekt és laza ülésnek. A sikerre áhítozó lovasnak meg kell tanulnia középpozitúrában minél el­engedettebbnek maradni, a törzs izomzatát szükség szerint rugalmasan megfeszí­teni és ellazítani, hogy a ló hátának mozgását minél tö­kéletesebben fel tudja venni. A térdnek és a lábfejnek e­közben nem szabad kifelé fordulnia. A merev közép­pozitúra jelentősen akadá­lyozza a lovat a hátában, és elveszíti a lendületét. Ezért sok-sok gyakorlásra és erő­re, jó kondícióra és persze lazaságra van szükség a töké­letesség eléréséhez.

Nyugodt kézzel

Ló és lovas harmonikus egy­ségét csak tökéletes elenge­dettséggel és laza együttlen­géssel lehet elérni. A lovas­nak ennek ellenére bizonyos fokig meg is kell feszítenie a testét. Ebben nincs sem­miféle ellentmondás. A bi­zonyos fokú megfeszítettség elengedhetetlen annak érde­kében, hogy a lovat a hátsó felével aktív lelépésre ösztönözzük. A feszes tartás azonban semmi esetre sem vezethet merev tartáshoz, ugyanis a kettő nem azo­nos. A rugalmas lábízüle­tek, a medence és a vállí­zületek lehetővé teszik, hogy a lovas együtt lendül­jön a lóval, míg a kéz nyugodt, de nem görcsös tar­tásban marad. Nem szabad megszakadnia a kapcsolat­nak a ló szájával sem. A láb­szárak mindvégig a ló testén fekszenek, és csak akkor helyeződnek át, ha a lovas egy új patanyomfigurát vagy egy leckét akar bevezetni.

Súlyos hiba

A díjlovagló verseny bírái a vizsga nehézségi fokától függően többé vagy kevés­bé szigorúak. Értékelik a segítségadást, a korrekt ü­lést, a lovas tapintatát és irányítóképességeit. Lovaglás közben kerüld el a következő hibákat:

- túlságosan nyilvánvaló, a nézők számára is jól látha­tó kézmozdulatok;

- a sarkak magasra húzása vagy a lábszárak laza lötyö­gése a ló oldala mellett;

- a felsőtest túlságosan lát­ható áthelyezése, előre­vagy hátradőlése (elő- vagy hátsó ülés);

- a medence túlságosan markáns, zöttyenő áthelye­zése az elülső vagy a hátul­só nyeregkápairányában;

- kapkodó, nyugtalan fej­mozgás, a kezekre vetett gyakori pillantások.

Egyazon figura (megállás és köszönés) egy elismert nemzetközi díjlovas és egy fiatal kezdő kivitelezésében. Balra Regula Straumann sikeres Iova,TricTrac hát l lovas tartása éppúgy hibátlanul tökéletes, mint a lováé.

Jó tudni!

Az elmélettől a gyakorlatig

Fiatal lovasként először nem kis fáradságodba fog kerülni a helyes ülésmódra való rátalálás és annak megőrzése. Nem könnyű feladat a láthatatlan segítségadás elsajátítása sem. Ráadásul köztudott az is, hogy amit te olyan sok fáradsággal gyakorolsz, egyes ismert díjlovasok nem feltétlenül szívlelik meg. Az igényes nemzetközi versenyek igen magas követelményeket állítanak a lovak elé. A figurák rendkívül nehezek, bonyolultak, így időnként szükségessé válik, hogy a lovas a tartózkodását sutba vetve, lovának kissé nyilvánvalóbb utasításokat adjon. Végül: egy versenyen szinte lehetetlen tökéletes, hibátlan teljesítményt nyújtani. Ennek ellenére törekednünk kell a láthatatlan segítségadásra.

Érzékeny segítségadás

Hosszú az út a kezdő lovas ügyetlen szárvezetésétől az élsportoló díjlovas láthatatlan segítségadásáig - még a ló számára is.

A különféle segítségek összhatása

Minél nagyobb előrelépéseket teszel a lo­vaglásban, annál finomabbá válnak a segít­ségadásaid is. Minden akciót a comb által gyakorolt nyomás és a szár feszülésének minimális, kívülről alig látható változásával kell elérni. A különböző comb-, súly- és szársegítségek hibátlan összjátékát csupán a pontos, magabiztos összehangolás ered­ményezheti. Közben természetesen figyel­ned kell a ló reakcióira is, és a segítségeidet ezekhez mérten kell adagolnod. Elsődleges cél, hogy a ló és lovasa összeforrott, harmo­nikus egységet alkosson.

Minden ló más

Az irányításhoz alkalmazott segítségeket természetesen a ló betanítási fokához is hozzá kell igazítani. Egy fiatal lónak mind­annyiszor világos és érthető segítségekre van szüksége, egy tapasztalt állatnál viszont leggyakrabban elég egy aprócska jelzés is. A lovak rendkívül érzékeny és tanulékony állatok, és a legrövidebb időn belül felisme­rik a különbséget a lovas testtartásában, mozdulataiban. Amint a fia­tal ló megértette egy segít­ség értelmét, akkor is végre fogja hajtani a parancsot, ha csak rövid jelzést kap. A ki­képzés során alkalmazott jutalmazással és dicséretek­kel sok mindent elérhetünk.

Az éllovasok szereplésében a nezők számara alig ész­lelhető a segítségadás (képünkön Louise Nathhorst, Walk on Top nyergében).

Ha a lovas szinte „beleragad" a nyeregbe, a legigényesebb gyakor­lat közben is harmonikus egysé­get alkot a lóval (a képen Carol Lavell, lova, Gifted hátán).