A sportló

Minden sporttó három nagy fajtától származik: az angol és az arab telivértől, valamint az ibériai lótól. Tőlük örökölték lendü­letüket, eleganciájukat és egyensúlyérzéküket. A lovak sikere ezektől, az alaptulajdonságoktól függ.

A versenylovak

Bár az első lóversenypályákat csupán 600 evvel később építették, tulajdonképpen már a 11. században is tenyésztettek gyors, versenyzésre alkalmas lovakat. Angliában ehhez keleti telivér kancákat, úgynevezett „Royal Madres" lovakat (királyi kancák) hoztak be az országba, és főleg arab és berber mének­kel pároztatták őket. Ma különbséget teszünk a sport- és a versenylo­vak között, mivel a ló versenyeknek különleges helyük van a lovassportban.

A lovassport fajtái

A sportban nyújtandó nagy teljesít­ményekre tenyésztett és válogatott sporttó csupán hosszú idővel a telivér után jelent meg. A lo­vassport igazi népszerűség­re azonban valójában csak 1956 után tett szert, amikor is a díjlovaglást, az ugratást és az összetett versenyeket is fel­ vették az olimpiai játékok ver­senyszámai közé. Ennek következ­tében egyre több elhivatott rajongója akadt mind a sport-, mind pedig a hobbilovaglásnak.

Szigorú szelekció Nyugat-Európában

Az élsport a lótenyésztést is erősen befolyásolta. Né­metország és Hollandia hamarosan szigorú tenyész­tési szabályokat vezetett be. A francia tenyésztőktől eltérően a lovak jellemét, vérmérsékletét is figyelem­be vették. Azokat a lova­kat, amelyeknek rossz volt a jellemük, vagy olyan je­gyeik voltak, amelyek nem feleltek meg a bejegyzés feltételeinek, kizárták a te­nyésztésből. Ez a szigorú szelekció pedig odavezetett, hogy ezekből a lovakból mára rendkívül érzékeny csúcssportolók váltak. A többnyire éppoly híres elő­dökkel rendelkező, sikeres lovakért ma csillagászati összegeket fizetnek.

Toleráns francia­országi tenyésztés

Franciaországban, kezdet­ben nem létezett pontosan lefektetett tenyésztési po­litika. A lovak kiválasztásá­nál kizárólag a teljesítmény volt mérvadó. Ez odavezetett, hogy a legkülönbö­zőbb fajtájú és alkatú lovak tenyésztését engedélyez­ték. Ennek eredményekép­pen született ugyan néhány kivételes bajnok, a siker azonban sajnos nem min­dig volt olyan átütő, és az eredmények hosszú ideig nem voltak egységesek. Mi­vel azonban a lovak külle­me, jelleme, mozgása és teljesítménye erősen külön­bözött, egy francia sportló vásárlásakor semmilyen ga­rancia nem volt a sikerre. Ma ezek a lovak főleg az ugrásban jeleskednek.

Amire ügyelni kell

A tenyésztők ma egyre jobban odafigyelnek a tenyészmének és -kancák jellemére, hogy így kiegyensúlyozott, intelligens, tanulékony és jó telje­sítményű utódokat hozzanak létre .a képen Rocky, a sikeres trakéneni mén látható.

Körülnézet

A „sportló" éppoly kevéssé alkalmas definíció bizonyos biológiai tulaj­donságok megjelölésére, mint a „meleg vérű" jelző. Minden sporttó­nak vannak azonban bizonyos ismertetőjegyei: hosszú lábúak, elegán­sak, mozdulataik tágak, térölelők. A képen egy westfáliai ló található.

A sportló jelleme

A célzott tenyésztés révén pompás és kiváló teljesítményekre képes sportlovak jöttek létre. Megvásárlásukhoz azonban vastag pénztárcára van szükség...

A szelekció már a születésnél kezdődik

A sportlótenyésztők ma nagy hangsúlyt helyeznek a származásra és a szigorú sze­lekcióra, amelyre teljesítményvizsgák se­gítségével kerül sor. Rendszeresen ren­deznek vizsgákat a tenyészkancák és -mé­nek számára, amelyek teljesítése a feltétele annak, hogy bejegyezzék őket a tenyész­könyvbe. Ráadásul léteznek olyan rangso­rolások is, amelyekben a méneket az utó­daik győzelmeinek száma szerint is érté­kelik. A vizsgák alkalmával viszont nem csupán a felhasználási cél szempontjából döntő jelentőségű képességeket értékelik (ugráskészség, járás, gyorsaság stb.). Kü­lönleges figyelmet szentelnek a vérmérsék­letnek, a jellemnek és a szorgalomnak is.

Versenynemek, fajták?

Még nemrég is az a hiedelem uralkodott, hogy minden fajta csak egy meghatározott versenynemre alkalmas. Az angloarab lo­vakat ennek értelmében csak az összetett versenyeken indították, a francia hátaslovat az ugratóversenyeken, a trakénenit pedig a díjlovaglásban állították rajthoz. Ma ismét gyakrabban tenyésztenek sokoldalú lova­kat, mint a westfáliait vagy a holland melegvérűt (KWPN), amelyek nemcsak ugrásra, hanem díjlovaglásra és néha összetett ver­senyekre is alkalmasak. Árverések alkalmá­val ezért előfordulhat, hogy ugrató és díjlo­vasok ugyanazért a lóért versengenek!

Tudtad hogy… ?

... szinte minden sportló nyitott tenyészköny­vekből származik? Zárt tenyészkönyvben csak olyan lovak találhatók, amelyeknek a szüleit is bejegyezték a mindenkori fajta egyik tenyész­könyvébe. A nyitott tenyészkönyvbe rendszerint olyan állatokat is felvesznek, amelyek külön­böző fajták keresztezéséből származnak - természetesen amennyiben tejesítik a szigorú válogatás kritériumait.

Jó tudni!

Az összetett versenyeken induló lónak mindig megkülönböztetett helyzete volt a lovassport­ban. Mivel minden lónak különleges kitartással és gyorsasággal kell rendelkeznie, többnyire túl könnyük az ugratáshoz vagy a díjlovagláshoz.