Viselkedés zavarok

Súlyos diagnózis

A viselkedészavaroknak többféle oka lehet. A ló a vérmérsékle­tétől függően különbözőképpen reagál az előtte álló nehézségek­ re vagy bizonyos helyzetekre.

Rossz szokás vagy betegség?

A lovak viselkedészavarát régebben csupán rossz szokásnak tekintették, amely az em­ber szempontjából nem volt kívánatos. Ma már tudjuk, hogy a viselkedés zavarai telje­sen mások, mint a normális és az elvárt reakciók egy-egy helyzetben, és eszerint két csoportba soroljuk őket: a valódi viselke­dészavarok és a károsodás - sebesülés vagy egyéb sérelem - elkerülését célzó védekező reakciók. Ez utóbbiak főként akkor lépnek fel, amikor olyasmit követelnek a lótól, ami meghaladja a képességeit, vagy nem felel meg a ménesben élő és menekülő állat termé­szetének. Az ok ebben az esetben az állattal való helytelen bánásmódban keresendő. A ló úgy igyekszik kikerülni a veszélyes helyze­teket, hogy ellenszegül a parancsoknak, vagy éppen egyéb,,a károsodás elkerülésére irányuló" reakciókat mutat. Ilyenek pl. a megbokrosodás, a visszahőkölés, a nyelv­öltögetés vagy az ellenszegülés.

Amire ügyelni kell!

A lócitromok fogyasztása szintén viselkedésza­varként értékelhető. Abban semmi szokatlan nincs, hogy a csikó megeszi az anyja friss székle­tét, mivel ezzel olyan baktériumokat vesz fel, amilyenekre szüksége van a gyomrának. Felnőtt ló esetében azonban ez a viselkedés nem nor­mális, és a táplálkozás hiányosságaira, esetleg arra utal, hogy a ló unatkozik.

Különböző formák

A valódi viselkedészavarok szintén a lo­vakkal való bánásmódban elkövetett hi­bák miatt alakulnak ki. Különböző for­mában nyilvánulnak meg, és sok esetben jóvátehetetlen kárt okoznak. Leromlik a ló általános egészségi állapota, viselkedése teljes mértékben megváltozik, szervezete legyengül, szervei károsodnak.

Tipikus jelek

Csak az tudja felismerni a zavarokat, aki jól kiismeri magát a lovak között, és tudja, hogyan viselkednek a szabad természet­ben. A valódi viselkedészavarok közé tar­tozik pl. a levegőnyelés, a karórágás és a rácsharapdálás, a falak rugdosása, az állandó kaparás és kapálás, a szitálás, a nem lefekvés, az ide-oda rohangálás. De a túl­zott agresszivitás, a falánkság, az aluszé­konyság vagy akár a terméketlenség is a viselkedészavarok közé tartozhat, és arra utal, hogy a ló lelkileg sérült. Mindezeket a viselkedészavarokat nagyon nehéz meg­szüntetni. Előfordulhat, hogy a felnőtt lovak megváltozott, ideális tartási körülmények között is megőrzik rossz szokásaikat. Ha a zavarok már fiatal korban fellépnek, a tu­lajdonosnak el kell gondolkoznia az állat tartásának körülményeiről és a vele való bánásmód a mikéntjéről. Szüksége van a ménes társaságára, elegendő mozgásra és időre a legeléshez. A valódi viselkedés­zavarok leggyakoribb oka az unalom, a magány, a túl kemény munka, a méltatlan vagy brutális bánásmód.

Levegő nyelés

A levegőnyelés viselkedészavara esetében a lovak levegőt nyelnek le sajátos hang kíséretében. Fogaikat közben az itatóra vagy az etetővályúra helyezik. Szabad nye­léskor a ló a levegőt a fogak felhelyezése (és a sajátos hang) nélkül nyeli le. A gyo­morban gázok gyülemlenek fel, és leg­rosszabb esetben kólikára is sor kerülhet.

Tipp

Az a ló, amelyik nem mozoghat és legelészhet rend­szeresen szabadon, unatkozik. Ha a lónak bármilyen oknál fogva hosszabb ideig egy helyben kell állnia, sok szénával kell ellátni. Az unalom ugyan nem vezet azon­nal viselkedészavarhoz, egy idő után azonban súlyos nerckívánt következményei lehetnek.

Legyünk őszinték egy 16 boksza erősen emlékeztet egy börtöncellára! Ezért kell legalább tágasnak, szellősnek és világosnak lennie. A lónak feltétlenül szem- és testkontaktusban kell lennie más lovakkal,hogy ne unatkozzon.

Megelőzés és kezelés

A valódi viselkedészavarok csak nagyon nehezen gyógyíthatók. Ezért rendkívül fontos, hogy tekintettel legyünk a ló természetes igényeire, és a bajt lehetőleg megelőzzük.

Ahogy a ló él

A szabad természetben élő lovak között csak elvétve alakulnak ki viselkedésza­varok. Ezek szinte kizárólag azoknál a versenylovaknál lépnek fel, amelyeknek fizi­kai és szellemi szükségleteit nem elégítik ki. A viselke­dészavarokat a legtöbb e­setben el lehet kerülni, ha a lovat korrekten tartják és helyesen képezik ki. Ha vi­szont olyan életet kénysze­rítenek rá, amely ellent­mond a ménesben élő, le­gelésző állat természetének, hiányozni fog belőle a szük­séges kiegyensúlyozottság. A lónál súlyos viselkedés­zavarok léphetnek fel, ame­lyek mind fizikai, mind pedig szellemi károsodást vonhat­nak maguk után.

Testi és szellemi elvárások

A lótulajdonosnak fel kell tárnia a viselkedészavarok okát, és meg kell próbálnia eltávolítani őket. Át kell gondolnia lova életmódját - élelmezését és tartását. A lónak az ételadagja nagy részét szalma formájában kell megkapnia. Szüksége van a fajtatársaival fenntar­tott kapcsolataira is, ha nem a legelőn, akkor lega­lább boksztól bokszig. A lovak egészséges tartásá­hoz hozzátartozik az ele­gendő mozgás és a válto­zatosság is. Minden lónak szüksége van rá, hogy na­ponta legalább egy, de in­kább két órán keresztül megmozgathassa, megtor­náztathassa a lábait, és hogy minél gyakrabban a terepre mehessen a lovasával. Az magától értetődik, hogy a viselkedészavarok megelő­zésében nagy szerepe van a tisztaságnak és a megfe­lelő ápolásnak is.

Jó tudni!

A viselkedészavarban szenvedő lovak csak ritkán találnak rá ismét a lelki egyensúlyra, és egy életen keresztül szenvednek a rossz tartás következményeitől. Ezzel szemben azok a lovak, amelyek együtt élnek a mezőn fajtatársaikkal, szinte soha nem küszködnek viselkedészavarral.