Sáncok

Változatossági a parcours-ban

A sáncok változatosabbá teszik a parcours-t. Habár nem igényel­nek különleges technikai tudást, sok lovas mégis tart tőlük, mivel rendkívül masszívnak, megerőltetőnek tűnnek, és meglehetősen nagy lendülettel kell rájuklovagolni.

Néhány meghatározás

A ló, ha sánccal találja szem­be magát, és nekiveselkedik a legyőzésének, a patáit e­lőbb az akadályra helyezi, majd egy vagy több vágtaug­rással felugrik a sáncra, az­tán a másik oldalon lemászik, vagy leugrik róla.

A billard a könnyű sáncok közé tartozik. Rendszerint derékszögű akadály, amely­nek a széleit deszkákkal e­rősítik meg. A ló egy vág­taugrással jut fel a tetejére, ott tesz egy vagy két vágta­ugrást, és a másik oldalon ismét leugrik. A billard kö­zepén néha még egy kisebb akadály is található. Egy nagy sánc, mint pl. a derbisánc rendkívül tekintélyparan­csoló. A lónak itt fel kell vág­tatnia, majd a másik oldalon megint le kell másznia, vagy éppen le kell róla csúsznia, és ezután legtöbbször még egy következő akadályt is le kell győznie.

Az előbbi két változat kö­zött természetesen a legkü­lönbözőbb sáncfajták léteznek, teljesen különböző nehézségi fokkal, aszerint, mi jut a parcours építőinek eszébe, és milyenek a terep természetes adottságai. A lovasnak viszont egyik fajta sánc esetében sem szabad túl erősen beavatkoznia, nehogy kibillentse a lovat az egyensúlyából.

Lendületes felugrás

Mivel a sáncoknak a par­cours többi akadályától eltérően nincs világosan ki­jelölt alapvonaluk, amely­hez a ló az elrugaszkodás­kor igazodhatna, az állat nem képes könnyen fel­mérni őket. Ezenkívül a nagy falra való felugrás fé­kező hatású is. Ezért mind­annyiszor nagy lendülettel, de mégsem túlságosan gyorsan kell rálovagolni az ilyen akadályra. A comb nyomásának egyenletesen meg kell maradnia, anélkül, hogy a lovat túlságosan ösztökélnénk. A lovas fel­ugrás közben könnyű ülés­ben marad, hogy teher­mentesítse a ló hátát. A kezek alacsonyan helyez­kednek el, de a kapcsolat a ló szájával mindvégig fenn­marad. A lovas felsőteste semmi esetre sem hajolhat hátra. A sánc legyőzését a lónak kell kezdeményez­nie, neki kell meghatároz­nia az elrugaszkodás idő­pontját. Lehetőleg a falhoz minél közelebb rugaszkod­jon el, hogy viszonylag me­redeken ugorhasson felfe­lé, és a landoláskor a hátsó lábaival elég messze be tudjon kerülni a teste alá.

Biztonságos leereszkedés

A lovat a sánc elhagyása­kor minél jobban teher­mentesíteni kell. A lovas­nak nem szabad meghúznia a szárakat, hogy ne aka­dályozza a lovat a leeresz­kedésben. Ezzel ugyanis legfeljebb azt érné el, hogy a ló szükségtelenül felgyor­sul és felbukik. A szárakat a megfelelő hosszúságban kell hagyni, hogy a ló kel­lőképpen lehajthassa a fe­jét, és lecsúszhasson a sáncról. A lovas felsőteste a súlypont közelében ma­rad, és a térdeivel gondos­kodik a biztos ülésről. Ha a sánc után közvetlenül egy másik akadály áll, a ló­nak a megfelelő pillanatban kell elrugaszkodnia: elég közel az akadályhoz, hogy az ugrás ne legyen túl szé­les, és a landolás ne okoz­zon újabb nehézséget, u­gyanakkor azonban elég messze tőle, hogy a távol­ság ne legyen túlságosan rövid, és a ló valamiképp ne csúszhasson az akadály alá.

Amikor a ló felugrik a sáncra, természetszerűleg lelassul. A lo­vasnak ezért ügyelnie kell rá, hogy elegendő lendülettel vágtas­son, azonban nem szabad túlsá­gosan ösztökélnie. A lónak saját magának kell kezdeményeznie, és megválasztani az elrugaszko­dás helyét.

Tipp

A sáncot tulajdonképpen nem sokkal nehezebb megugrani, mint a parcour,, többi akadályát. Fontos, hogy a lovas biztosítsa a ló nyakának szabat mozgását hogy az fel tudja mérni az akadályt, és annak legyőzése közben ne billenjen ki az egyensúlyából. A lovasnak semmi esetre sem szabat félelemből túl erősen visszafogni a lovát. A ló ezt azonnal megérzi.

Jó tudni

Ahhoz, hogy a lovat megfelelően előkészítsük a versenypálya sáncának teljesítésére, ajánlatos vele a terepen az ugrássoro­zatokat lejtőn, fel- és leugrásokkal gyakorolni. A ló eközben megtanulja egyedül felmérni az ugrásokat, tökéletesíti techni­káját, és kellő jártasságot is szerez.

Tereptréning

Ha a lovak megtorpannak egy sánc előtt, ennek leggyakrabban az az oka, hogy még nincs kellő tapasztalatuk, és megijednek tő­le. Ezért is fontos minél korábban elkezdeni a felkészítő edzést.

Kellő bizalom kérdése

Az ugratópályákon csak el­vétve láthatók sáncok, sza­bad terepen pedig szintén nem valami gyakoriak. E­zért, ha kellőképpen fel akarjuk készíteni a lovunkat egy ilyen akadályra, több­nyire improvizálni kell. Lovagolj ki a lovaddal minél gyakrabban a terepre; nincs ennél jobb módja a termé­szetes akadályokon való fe­lülkerekedés gyakoroltatá­sának. A ló így lassacskán hozzászokik az árkokhoz, az egyenetlenségekhez, a lejtőkhöz, a fel- és a le­ugrásokhoz, a sáncokhoz, és végül egészen magától értetődő módon fogja őket legyőzni. Mindig meg kell azonban adni neki a lehe­tőséget arra, hogy felmérje az akadályt. Főleg a tapasz­talatlan lovaknak van több időre szükségük ahhoz, hogy hozzászokjanak egy új do­loghoz. Ha viszont egyszer már legyőzték a félelmüket, a sánc fajtájától és a ló kép­zettségi fokától függően rálovagolhatsz az akadályra lépésben, ügetésben vagy vágtában is. Az edzésen en­gedd, hogy egy tapasztalt ló megelőzzön - ez a lovadat bizalommal tölti el.

A lovas edzése

Magának a lovasnak is gya­korolnia kell a sáncokon va­ló átkelést. A terepen vég­rehajtott kis ugrások révén el kell sajátítania a biztos ülést, és az edzésbe terep­kombinációkat is be kell vonnia. Ha nincs a környé­ken erre alkalmas egyenet­len terep, ajánlatos termé­szetes akadályokat felépí­teni, mégpedig lehetőség szerint fel- és leugrásokat is. Természetesen nem meg­vetendő egy tapasztalt ug­ratólovas jelenléte és segít­sége sem az edzéseken.

A terepen zajló rendszeres és kö­vetkezetes edzés felkészíti a lovat az ugratóverseny természetes akadályaira.