A támaszkodás

A megértés eszköze

„A támaszkodást a ló keresi, a lovas pedig megengedi" - lovaskö­rökben ez a nézet járja. Ló és lovas közti kommunikáció csak így működik fennakadás nélkül.

Klasszikus fogalom

A lovasegyesületi előírások szerint a támasz­kodás „a lovas keze és a ló szája közti állan­dó, puha és rugalmas kapcsolat". A támasz­kodás a klasszikus lovaglásban előforduló fogalom, amely az átengedés eléréséhez ál­landó kapcsolatot igényel a lovas kezétől a kantárszárakon át a ló szájáig. A támasz­kodás csak a pihenés alatt, a szünetekben szakad meg. A westernlovaglásban a kezek nem állnak állandó kapcsolatban a ló szájá­val. A kantárszárakat itt csak rövid időre veszik fel, és azonnal meg is engedik. Az állandó támaszkodás, ahogy ez a klasszikus lovaglásnál megszokott, sétalovaglás közben is alkalmazhatatlan lenne.

Közvetlen kapcsolat

A lovas minden lovaglási nem­ben segítségekkel érteti meg magát a lovával. A segítségeket a súly, a combok és a kantár­szárak, valamint a hangja fel­használásával adja. Ahhoz, hogy létrejöjjön a rugalmas kapcso­lat a lovas keze és a ló szája között, a száraknak megfelelő hosszúságúaknak kell lenniük. A ló csakis így tudja helyesen fogadni a lovas jelzéseit. A tá­maszkodást leginkább egy tele­fonbeszélgetéshez lehetne ha­sonlítani,ahol a lovas a kantár­szárakkal hozza létre a kapcso­latot és továbbítja a híreket a lovas kezétől a ló szájáig.

Körülnézet

Ha a ló megpróbálja kivonni magát a kezed irányítása alól, felcsavarodik vagy a fejét kapkodja, meg kell vizsgálnod, nem vetted-e fel túl erősen a kantárszárakat. Egy túl kemény, ügyetlen vagy nyugtalan kéz akadályozza a lovat a támaszkodás keresésében.

Hiba a vonalban!

A hasonlatot tovább fokozhatjuk. Nincs értelme annak sem, hogy beleüvölts a kagylóba, ezzel csak a téged hallgató idegeire mész, és a kagylót eltartja a fülétől. Beszélj átlagos hangerővel, és várd ki türelmesen a partnered válaszát, ha valóban meg akarod magad értetni vele. Ha a vonal megszakad és súg, jobb, ha leteszed a kagylót, és majd máskor hívsz. Természe­tesen nem szabad megfeledkezned róla, hogy a kagy­lót ismét a helyére tegyed, amint vége a beszélgetés­nek, a számláló különben tovább kering.

Jó tudni

Egy jól képzett, oldott és kezes ló magától keresi a támasz­kodást a zablára. A lovas csupán ösztökéli, hogy folyama­tosan és oldottan haladjon előre. A kantárszárakat semmi esetre sem szabad nagyon felvennie, és ily módon minden­áron kikényszerítenie a támaszkodást.

Tipp

Azt a lovat, amely a kéz minden irányító mozdulatára a fej felkapásával védekezik vagy éppen felágaskodik, alaposan ki kell vizsgáltatni. Lehet, hogy fájdalmas taréj alakult ki a fogain, vagy a hátával vannak problémák.

Jó munkával a jó támaszkodásért

A munka minősége bizonyára függ a ló támaszkodásának minőségétől is.

A jó kapcsolat a ló szájával puha és rugal­mas. A lónak mindenkor bíznia kell a lova­sában, és magától szárhoz kell állnia. Ha meghúzod vagy feszesen tartod a szárakat, az még távolról sem jelenti azt, hogy a ló támaszkodva jár. Ha a ló már kényszer nélkül, önként keresi a támaszkodást, akkor már képes arra is, hogy a finom segít­ségadásokra azonnal reagáljon. Hagyj neki elegendő időt, és egy kicsit engedj a szá­rakon! Az összeköttetés a ló szájával eköz­ben továbbra is fennmarad. A szárakat mindig csak rövid ideig szabad felvenni. Ahhoz, hogy visszavedd a tempót, zárd egy kicsit szorosabbra az öklödet, a csuklódat pedig fordítsd többször könnyedén befelé. Amint a ló reagál a segítségre, ismét engedj a szárakon.

Szünetek közbeiktatása

Még egyszer térjünk vissza a telefonbeszél­getéssel való összehasonlításra. Képzelj el egy olyan beszélgetőtársat, aki szüntelenül fecseg, anélkül, hogy választ várna tőled. Biztosan nem fogod sokáig figyelmesen hallgatni. A lónak is szüksége van néha leg­alább egy lélegzetvételnyi szünetre. Lovagolj ezért időről időre néhány kényelmes kört hosszú száron.

Figyelem, hiba!

A támaszkodás fontos cél a fiatal ló kikép­zésében. Csak így tanul meg ütemesen és egyensúlyban előrehaladni, és lendületesen a lovas kezéhez állni. A lovasnak soha nem szabad kikényszerítenie a támaszkodást az­zal, hogy meghúzza a kantárszárakat. A ló különben hozzászokik a „rossz bólintás­hoz", azaz legmagasabb pontja nem a tarkó lesz, hanem annál valamivel hátrább kerül. A lovat soha nem szabad túl korán szárhoz állítani, különben a hátsó rész aktív előre­lépése akadályokba fog ütközni, és a hátával nem tudja továbbvinni a lendületet. A hát és a nyak izomzatának megnyúlása és ella­zulása azonban a további munka szempont­jából rendkívül nagy jelentőséggel bír.

Körülnézet

Ne keverd össze a támaszkodást a húzással!

A támaszkodás azt jelenti, hogy a lovas keze és a ló szája közt puha és rugalmas kapcsolat áll fenn. A száraknak nem szabad lelógniuk. A kemény kapcsolat, azaz ha a lovas meghúzza a kan­társzárakat, lehetetlenné teszi a finom irányítást.

Jó,puha támaszkodás. A ló megállt,a lovas engedett a kézen. Mindketten figyelmesek, és készek ismét felvenni a párbeszédet.