Ugratás néhány szakkifejezés

A lovasok szókincse

Talán ismersz már néhány szakkifejezést a lovasok szótárából. Ugratáskor azonban hirtelen azt veszed észre, hogy egyes sza­vak bizony még mindig fejtörést okoznak.

Szakkifejezések

Léteznek bizonyos szakkifejezések, mint a­milyen pl. „repülési és landolási szakasz", „felvétel",, ,a vágtaugrás rövidítése" stb., ame­lyekkel talán találkozol az oktatás során, de nem tudsz velük mit kezdeni. A lovasok szó­kincse ezenkívül olyan különleges, hogy a lovasoktatók által használt megannyi kife­jezés egyáltalán benne sincs a könyvekben. Ennek a kártyának az elolvasása után talán már nem fogod magad olyan elveszettnek érezni a lovasok körében.

Munkára!

Az akadály legyőzése

Ha javítani akarod az ugratási technikádat, legelőször is azt kell tudnod, milyen szakaszokra oszlik az akadályok áthidalása. Egy ugrás ró szakaszai a következők: a rálovaglás, az elrugaszkodás, a repülési szakasz, a landolás és a továbblovaglás szakasza.

1. A rálovaglás

Az akadályra való rálovaglás, több vágtaugrással, a tulajdonképpeni ugrás előtt kezdődik. A lovat rálovaglás közben felvesz­szük, azaz a lovas kissé kiegyenesíti a felső­testét, miközben félparádokat ad. A ló ezáltal némileg erősebben helyezi a súlyát a hátsó felére, s felkészül az ugrásra. Az a ló, amelyik az első felére kerül, a súlyát aránytalanul az első felére helyezi. Ezáltal az akadály alá kerül, ami azt jelenti, hogy nem tudja betartani az ugráshoz szükséges kellő távolságot. Ilyen pillanatokban előfordulhat, hogy a ló egyensúlyát elveszítve esetleg meg­makacsolja magát, azaz megáll az akadály előtt, vagy oldalról elfut mellette. Az a ló, amelyet túlságosan kevéssé vesznek fel, haj­lamos rá, hogy „szétessen", és elveszítse a biztonságos és hibátlan ugráshoz szükséges összeszedett tartást.

2. Az elrugaszkodás

Elrugaszkodáskor a lovasnak főleg arra kell ügyelnie, hogy ne menjen elébe a lova mozdulatainak, hanem simuljon bele a ló mozgásába, s pontosan köves­se annak ritmusát. Az elrugaszkodás ide­ális pontja a mindenkori akadálytói függ. A ló egy okszer esetében jóval köze­lebb rugaszkodik el, mint egy meredek ugrásnál (pl. a fal vagy a sorompók e­lőtt). Ha a ló túl korán elrugaszkodik, és az akadály fölött kirívóan magas szö­kellésre kényszerül, azt mondjuk, hogy túl „magasra került". Ha viszont túlsá­gosan közel lovagol az akadályhoz, félő, hogy túl „szűken" jön, azaz szűk, me­redek ugrást kell produkálnia.

3. A repülési szakasz

A repülési szakasz abban a pilla­natban kezdődik, amikor a ló elrugasz­kodik, és felemelkedik a talajról. Első és hátsó lábait egyaránt behajlítja, a nyakát pedig kinyújtja. A lónak az akadály felett „hintáznia" kell, azaz homorítás után beíveli a hátát és domborít.

4. A földet érés vagy landolás

A ló egy pillanattal a földre érkezés előtt kinyújtja az első lábait, így meglehetősen távol landol az aka­dálytól. A landolási távolság tehát az akadály és a földre érkezés pont­ja közti távolság (vagyis ahol a ló az első lábaival talajt fog). Ez a tá­volság egyaránt függ az akadálytól és a repülés görbéjétől. Mint ahogy az elrugaszkodásnál, itt is szoros vagy szűk, illetve nagy vagy tág lan­dolási távolságról beszélünk. Ha a ló túlugrik a kívánt területen, több erőt kell kifejtenie.

5. Továbblovaglás a földet érés után

A lovat a földet érés után azonnal ismét a segítségekhez kell állítanod, hogy felkészítsd a következő aka­dályra. Ez azt jelenti, hogy ismét be kell állítanod a helyes tempót és a tartást, mégpedig az ösztökélő és visszafogó segítségek pontos egy­másra hangolásával.

Amire ügyelni kell

A repülési szakasz az az ugrásív, amelyet a ló az akadály legyőzésekor az elrugaszkodástól a landolá­sig leír. Az ideális ív minden akadálytípusnál más, en­nek megfelelően lehet lapos vagy meredek.

Tudtad hogy…???

...két vagy több akadályt, amelyeknek az egymástól való távolsága 6,5 méter és 12 méter között van, kombinációnak nevezünk? Az akadálykombinációk hibátlan megugrásához a lónak rendkívül jó becs­lőkészséggel kell rendelkeznie, azaz nagyon pontosan fel kell tudnia mérni az egyes ugrások közti távolságot.

Jó tudni

A távolságok

Egy tapasztalt lovas már a parcours megtekintésekor méterenként lelépi az egyes akadályok közötti távolságokat, hogy kiszámítsa, hány vágtaugrást kell megtennie a lónak. Így eléggé pontosan meghatároz­hatja a kedvező elrugaszkodási pontot. A verseny során mindazonáltal mégis elő fordul, hogy a lónak le kell rövidítenie vagy meg kell hosszabbítania a vágtaugrásait.

Körülnézet

A lovas magatartása

A lovasnak, miközben az akadályra lovagol, fel kell vennie a ló mozgásának ritmusát. Semmi esetre sem szabad megszorítania a lovát, és az akadály előtti utolsó vágtaugrások tempóját nem kell nagyon megnövelnie, mivel megzavarhatja a ló természetes ritmusát és egyensúlyát. Ha a ló saját ösztönétől vezérelve visszavesz a tem­póból, a lovas gyakran abba a hibába esik, hogy ösztökélni kezdi. Közben a ló legfeljebb túlsá­gosan az első felére kerül, azaz a Súlyát előre helyezi, és fennáll a bukás veszélye. Ha a ló tempója túl nagy, a lovasnak erre is rá kell érez­nie, s bele kell simulnia. Kezdő lovasok gyakran a mozgás elé kerülnek, és közben elveszítik a kapcsolatot a ló szájával. Ugyanilyen hiba az is, ha a lovas a ló mozgása mögé kerül, és túlsá­gosan későn emeli fel az ülepét a nyeregből.